subnautica története
Nem ma volt, és nem is tegnap, amikor friss cím jelent meg a korai hozzáférésű túlélőjátékok tengerében. És ennél frappánsabban nem is lehetne kezdeni ezt a kritikát, hiszen a Subnautica a tengerben, egész pontosan egy szinte teljesen óceánnal borított bolygón játszódik. Ez pedig már az első verzió felbukkanásakor is újdonságnak számított a zombis, posztapokaliptikus, elhagyatott szigetes, atombázisos túlélőkalandok között. A víz alatti világtól ugyanis a legtöbb emberben ott lapul valamiért a tudat alatti félelem. A zombis-horroros-kardos-lövöldözős-tépőfogas világokat már könnyebben befogadjuk, megszoktuk, ezért jó ismerősként vetjük bele magunkat minden efféle címbe, ehhez képest amikor a víz alá kell merülni, az bizony sokakban még mindig egyfajta kényelmetlen bizsergést okoz. Mert ismeretlen minden. Mert elfogy az oxigén. Mert ki tudja, hol szorulunk be olyan helyre, ahonnan már túl messze van a felszín. Mert odalent még a legártatlanabb színes halacska is lehet mérgező halálosztó. Na, ez a Subnautica első nagy titka, és a korai változatok után végre véglegessé fejlődött kiadás az évek során tökéletesre polírozott minden hozzávalót, amitől a jelen színtér egyik legjobb túlélőjátéka lett.
Ez egy vízalatti túlélő- és kalandjáték egy idegen bolygó tengerében. Űrhajónkkal balesetet szenvedve egy mentőkapszulában érünk vizet. Élelmiszer és víztartalékunk minimális, úgyhogy hamar ráfanyalodunk a helyi fauna elfogyasztására. Szerencsére a kapszulában van egy mindentgyártó berendezés, ami süt, főz, takarít és hegeszt egyszerre.
Eleinte a környéket tudjuk földeríteni, mert a folyton korgó gyomrunk a kapszulához köt. Itt nyersanyagokat gyűjtünk, illetve az űrhajóról leszakadt darabokat mintaként használva szerszámokat készítünk. Egyre bonyolultabb szerkezeteket tudunk összedobni, végül már járműveket is. A járművekre pedig nagy szükségünk van, mert ezekkel tudunk egyre mélyebbre merülni a tengerben. Merüléskor oxigénpalackunk nem tart örökké, de bármelyik járműben fölfrissül. Nos, leginkább erre kellenek a járművek, de az is hasznos, hogy amíg bennük vagyunk, addig nem tudnak megharapni a tengeri herkentyűk.
A tenger tele zegzugos barlangokkal, mélyedésekkel. A növényzet és a halak változatosak, mindegyik más helyen tenyészik. Különösen tetszett az a fajta, amelyik roncsdarabokat gyűjt. Vannak viccesebbek is, mint a robbanó- vagy a hipnóhal, szóval kitettek magukért a tervezők. A nagyobb dögök persze szeretnének minket is elfogyasztani, hiába mondjuk, hogy nem vagyunk finomak. Érdekes koncepció, hogy ezeket a nagyobb ragadozókat nem nagyon fogjuk legyilkolni. Bár a megfelelő eszközökkel ez megoldható, de nincs sok értelme, mert túl sok időt vinne el, és úgyis van belőlük még egy csomó. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb ezeket elriasztani vagy eltávolítani a közelünkből. Normál nehézségi fokon a lények nem igazán veszélyesek, de azért figyelni kell, és szükség van fegyverre a távoltartásukhoz. Még az óriási szörnyek is kicselezhetők.
Hangulatosak azok az elemek, amikor az űrhajó maradványait kutatjuk. Egyrészt folyamatosan figyelni kell az oxigéntartalékunkra, másrészt rengeteg infót gyűjtünk ezeken a kirándulásokon. Továbbá fokozottan előjön az, hogy a járatokban vaksötét van, úgyhogy más játékokkal ellentétben itt kell használnunk a lámpánkat. Sokat mászkálunk közben szűk járatokban, és ha fogytán az oxigén, jó ha tudjuk melyik irányból jöttünk. A romokban nincsenek csúnya holttestek, viszont egyes szörnyek fölbukkanásakor néhányan hajlamosak sikítozni. Ez a kínos helyzet könnyedén elkerülhető, ha mindig alaposan körülnézünk.
Előbb-utóbb saját bázist is fogunk építeni pusztán azért, mert nem tudjuk már hova rakni a sok összeszedett holmit. Az építés nem teljesen zökkenőmentes, bizonyos daraboknál sokat kell találgatni, hogy mit hova lehet vagy érdemes helyezni. Különösen a függőleges terjeszkedés nehézkes, de bármit is építsünk, szét lehet bontani, és visszanyerünk minden anyagot belőle, úgyhogy lehet újra próbálkozni. A leghasznosabb épület a szkenner szoba, ami jelentősen könnyíti a nyersanyagok célirányos fölkutatását.
Találunk két szigetet is. Ezekhez csak annyi tippet adnék, hogy van rajtuk olyan növény, amiről le lehet vágni ehető darabokat, nem kell visszamenni a bázisunkra ivóvízért sem.
A sok kalandozás közben aztán rájövünk, hogy nem mi vagyunk az elsők ezen a bolygón. Egyrészt romokban és időkapszulákban találunk üzeneteket és tárgyakat, másrészt fura, idegenszerű építményeket. A közép- és végjátékban ezeket kutatjuk. Komoly készülődés után lehet ezekhez eljutni, megfelelően föltápolt felszerelés, elemózsia és vízkészlet birtokában.
A játéknak épkézláb célja van, mégpedig egy űrhajó építése, hogy visszatérhessünk az emberi civilizációba. Ez nem túl nehéz, de mégis sok helyre kell eljutnunk, hogy a különféle alapanyagokat összeszedhessük hozzá. És persze lesz egy bökkenő, ami miatt nem is olyan könnyű elhagyni a bolygót. Ehhez kell majd a végén sokat kutatni.
A történetvezetés nekem tetszett, az olvasnivalók és a rádióüzenetek szépen tagolták a gyűjtögetés rutinját. A végén a nagy megoldás viszont nekem nem jött be, nagyon furcsa volt. Mondjuk szinte minden játékban vannak bakugrások, nincs ebben semmi különös. A bolygóról való távozás kicsit összecsapottnak tűnik. Mindegy milyen módon hagyjuk el a bolygót, ugyanaz a vége, ami a történet ismeretében roppant különös. Ennek inkább a sokadik végigjátszásban lehet hatása, amikor már előre jól tudjuk a világ titkait. Nem csodálkoznék, ha ezen később javítanának.
Az F1 billentyű lenyomásával előjön egy menü, ahol egy csomó statisztika mellett megnézhetjük, hogy éppen milyen életközösségben (biom) járunk. Ez akkor lehet fontos, ha elakadtunk, és a neten kutatunk helyszínek után. S ha ezen azt látjuk, hogy void, azaz üres, akkor onnan sebes tempóban húzzunk el, mert a pálya szélén járunk, és csak idő kérdése, hogy mikor bukkan föl egy csúnya nagy szörnyeteg.
A Subnautica három évig volt korai hozzáférésű módban, ez látszik is rajta, nem hemzseg hibáktól. Talán annyi, hogy a szárazföldön ledobott helyzetjelzők belesüllyednek a talajba. És volt még egy, a játék közben készített fényképet csak akkor mentette el, ha utána azonnal mentettem az állást is. Minden kép után. Ez azonban csak az ismertető írásánál jött elő, a játékot nem befolyásolja.
Majdnem 70 órát töltöttem el a Subnauticával. Eleinte jó volt fölfedezni a környezetet, de a végén, úgy 50 óra múltán már nem volt idegzetem hozzá, inkább megnéztem a neten a lávamező helyét, ahova nem triviális eljutni. Ezen kívül talán kétszer néztem utána dolgoknak, ami szerintem egész jó. Nem kell mellette böngészőt is futtatni receptek olvasásához, az biztos. Amit meg lehet unni benne 40-50 óra után, az a bázisaim közti pár perces úszkálás volt egy-két speciális nyersanyag miatt.
A normál játékmód mellett van kreatív is az építkezni szeretők kedvéért, valamint nehéz, ahol csak egy életünk van.
A grafika tetszetős, ami a beharangozó videókon szépen látható, beleértve az építhető járműveinket is. Érdekes, hogy Unity motorral készült, amiről nem gondoltam volna, hogy ilyesfajta játékokra is alkalmas. Jó az elektronikus zene is, valamint a mélység hangjai. Összességében a játék hangulata nagyon jól eltalált. Több hasonló túlélőjátékot is kipróbáltam már, szerintem mind között ez a legjobb. Komolyan el tudom képzelni, hogy valakinek meghozza a kedvét a valódi búvárkodáshoz.
A játék elég sikeres lett, készül is már hozzá egy DLC, amelyben sarkvidéki körülmények között kell majd túlélni.
Platform: Windows, MacOS, Xbox One.
A játékban van magyar nyelvű felirat, úgyhogy szélesebb kört érhet el.
A játékban a túlélés az első: rá kell jönnünk, mi ehető, mi nem, és mi akar minket megenni, hogyan lehet élelmiszert tartósítani, búvárfelszerelést készíteni. Mindenhez egyre több szerszámra és alapanyagra lesz szükségünk, egy pillanatra sem fogunk unatkozni. Felfedezhetjük a bolygó élővilágát, szépségeit és veszélyeit, roncsok, és romok között kutathatunk tervrajzok után, járműveket építhetünk, szidhatjuk a közlekedési szabályokat be nem tartó halak felmenőit. A járművek, akárcsak a legtöbb szerszám, eszköz mind továbbfejleszthetők, tökéletesíthetők. A járgányokra tárolókat, szonárt, pajzsot, mélységi és egyéb modulokat szerelhetünk, befesthetjük őket, a nagyobbakat be is rendezhetjük.
[italic]34. nap
A leviatán boldogan csámcsog a Tengeri moly 1-en. Gyorsan távozom, miközben kis egyszemélyes tengeralattjáróm darabokra hullik. De megúsztam, és ami a legjobb, megérte a kockázatot a veszélyes helyen keresgélni, mert megvannak végre a nagy tengeralattjáró tervrajzai!
49. nap
Égve hagytam a világítást a nagy tengeralattjáróban, reggelre lemerült az aksi. Azt hiszem egy kicsit még dolgoznom kell az energiaellátáson.[/italic]
Teszed le!
2. A reggeli kávém nélkül nem!
A járgányok összerakása, tuningolása mellett bázisunk felépítése és berendezése is örömteli feladat. Kezdetben pár kis helyiségből, tengeralattjáró dokkból áll a menedékünk, a későbbiekben már hatalmas mélytengeri komplexumokat, víz alatti kerteket hozhatunk létre, vagy csupa üveg kilátót, ahol salátát és sült halat majszolgatva gyönyörködhetünk a színes tengermélyi élővilágban. Nem árt persze, ha otthonunkat megfelelően strapabíróra építjük, nemcsak az energiaellátásra, de a strukturális integritásra is ügyelve.
Arra ébredtem, hogy elönt a víz. Na nem azért, mert rosszat álmodtam; szó szerint bokáig álltam benne. Nem szeretek a reggeli kávém előtt bokáig állni a vízben. Higgadtan felmértem, hogy mi okozza ezt a különös jelenséget: a pihenőt a tengeralattjáró dokkal összekötő folyosón valami miatt utat talált befelé a tenger, és kezdte elönteni az egész bázist. Odatocsogtam, és közelebbről megvizsgálva a dokkot láttam, hogy a falán méretes luk tátong. A víz egyre jobban emelkedett, de nem veszítettem el az önuralmamat. Semmi gond, csak le kell zárjam a két helység közti biztonsági ajtót, aztán kijavítanom a lukat, végül megerősíteni a dokk falát, és minden rendben lesz.
A baj csak az, hogy biztonsági ajtót nemrég szétszedtem, mert kellett az alkatrész a kávéautomatához...
A víz már majdnem elért a térdemig, de továbbra is nyugodt maradtam. Visszamentem, megálltam a kávéautomata előtt, kezemben a szétszedésre szolgáló célszerszámmal. Felemeltem, aztán mégis inkább leengedtem. Nem, nem tehetem meg ezt vele.
A víz lassan a térdem fölé emelkedett. Már a dolgozószoba falán is luk tátongott, ott is kezdett befele ömleni. Körülnéztem, de nem volt kéznél sehol alkatrész. Aztán megláttam az akváriumot, és eszembe villant: víz alá kerülnek a halak! Eddig valahogy nyugodt tudtam maradni, de most már tényleg pánikba estem. Az akvárium nem ázhat el!
Átgázoltam a már majdnem derékig érő vízben az összekötő folyosóig, és villámgyorsan szétkaptam. Rekordsebességgel befoltoztam a lukakat, megszüntettem minden szivárgást, aztán elégedetten hallgattam, ahogy bekapcsol az automata szivattyúrendszer, és minden visszakerül a helyére. Minden nagyjából száraz maradt, de ami a legfontosabb, a halak sem áztak el.
Megittam a reggeli kávémat. Kissé sós volt, de tekintetbe véve, hogy eddig milyen íze volt, ezt fejlődésnek könyveltem el.[/italic]
3. Közjáték: VR
A játék már alapban gyönyörű, és VR-módban is hasonlóan fantasztikusan néz ki. A legnagyobb plusz, amit kapunk, hogy sokkal jobban érzékelhetők az arányok és a méretek: érezhető, hogy mennyire kicsik vagyunk a körülöttünk lévő világ elemeihez képest. Olyan tengeri növények, és állatok mellett tűnünk aprónak, amelyekről nem is gondolnánk, hogy mekkorák hozzánk képest. A (vizi)pálmát a nagy, 54,2 méter hosszú Cyclops tengeralattjáró viszi, ez utóbbi mellett teljesen eltörpülünk.
A szörnyekkel teli mélységekben, a tényleg nagyon nagy, és nagyon territoriális lények birodalmában aztán már valódi horror élmények várnak ránk. A ránk támadó tengeri rémek monitoron nézve is félelmetesek tudnak lenni, VR-ban pedig még rémisztőbbek. (Persze hozzá kell tennünk, hogy ebben a méreteik mellett a már önmagukban is libabőrt okozó hangoknak is nagy szerepe van).
Persze a VR technológia maga még messze nem tökéletes, és a játék VR verziójának is akadnak problémái. Az életerő és egyéb kijelzőkkel, amelyek állandóan ott vannak a képernyőn pl. nincs gond, de a kezelőfelület, amin a PDA és a menük láthatók, túl közel vannak, és ezen egyelőre nem lehet állítani, ez sokak számára zavaró lehet. Gyengébb gépeken előfordulhat pl. FPS-ingadozás, bár ez megfelelő beállításokkal csökkenthető. Továbbá több órányi játék után (már annak, aki bírja annyi ideig) mindenképp érdemes újraindítani, mert ilyenkor is belassulhat.
Aki hajlamos a tengeri betegségre, az csak rövid ideig tudja élvezni a VR-t, ami a Subnauticánál a hullámzó víz, és az úszás közbeni hirtelen irányváltások miatt még rövidebb lehet, úgyhogy csak óvatosan. Sokan emiatt, és a bugok miatt is úgy játszanak, hogy a fontosabb, munkaigényesebb dolgokat, mint pl. a bázisépítés, vagy a szekrényekben való rendrakás nem VR-ban végzik el, VR-ban pedig csak akkor indítják el a játékot, ha gyönyörködni akarnak műveikben, de olyanról is hallottam, hogy valaki kizárólag VR-ban nyomatja a játékot (bár gyanítom, hogy ez ritkább).
A Subnautica alapban Oculus Rift és HTC Vive kompatibilis, de több játékos is beszámolt róla, hogy mobilos VR sisakkal is tudtak játszani külön appok segítségével (pl. vRidge, Trinus VR működött), így aki nem engedheti meg magának egy drágább sisakot vegyen, az olcsóbb megoldásokkal is meg tudja oldani, hogy ne maradjon ki teljesen az élményből.
4. Végszó
Ebben a játékban minden benne van, ami kell, a legjobbak azok a váratlan kalandok, kalamajkák, amikbe magát keveri az ember. Mindig történik valami érdekes, a környezet is tartogat meglepetéseket, és a különböző élőlények viselkedése is változatos. Bizonyos halak pl. előszeretettel csórják el a drónkameráinkat, és bár a játékban vannak csapdák, riasztók, csalik és hasonlók, eleinte még nincsenek igazán ölésre alkalmas fegyverek, ezért kreatív megoldásokhoz kell folyamodni visszaszerzésükhöz. Nem árt odafigyelni, gondolkodni, tanulni, mert a játék során megszerzett tudás a legjobb fegyverünk.
Saját személyes sztorinkon kívül persze van egy jóféle történet is a darabban, amit a rádióüzenetek, hajónapló részletek segítségével követhetünk. Sokat ad a hangulathoz, hogy mindezt kitűnő szinkronszínészek előadásában hallgathatjuk. A háttérzene is fantasztikus: nincs jobb, mint amikor rejtélyek után kutatva 800 méter mélyen utazunk, különös formák sejlenek fel a sötétben, és misztikus dallamot dúdolva megszólal egy sejtelmes hangú női kórus.
Több nehézségi fokozat közül választhatunk, annak függvényében, hogy mit és mennyire szeretnénk mikromenedzselni különböző statisztikáink (életerő, oxigén, éhség, szomjúság, járműveknél energia stb.) közül, így a hc túlélőktől a hobbi építészekig mindenki megtalálhatja a neki tetszőt. Az újrajátszhatóság szempontjából is tökéletes ez a felosztás, a történetet végigjátszhatjuk az első három mód valamelyikében, kreatív módban pedig már az elején megkapunk minden tervrajzot, és kötöttségek nélkül alkothatunk.
A legjobb mindenféle segítség, spoiler és tutorial nélkül játszani, bár gyanítom, hogy a játék azoknak is tartogat meglepetéseket, akik úgy gondolják, hogy már mindent tudnak róla.
Az Unknown Worlds Entertainment a Subnauticával kiemelkedően jó játékot alkotott, amely 5 év fejlesztés, és hosszú early access után végre teljesen beérett. A cég játékosok és fejlesztők közötti kommunikációból is jelesre vizsgázott, ott voltak és továbbra is vannak mindenütt. Honlapjukon részletes statisztikákat közölnek a játékkal és játékosokkal kapcsolatban, és ugyanott percre pontosan, név szerint látható, hogy mikor, melyik fejlesztő, melyik bugot javította éppen. A fejlesztés minden apró részlete nyilvános, eddig is láthattuk, és továbbra is láthatjuk, hogy min dolgoznak jelenleg, hol tartanak vele, és a jövőbeni terveket is rendkívüli részletességgel figyelemmel kísérhetjük. Le a kalappal.
[italic]72. nap
Bubu már pacsit is tud adni. Mégsem vele fogom fűteni a bioreaktort.[/italic]
Körülbelül 1000 évvel a játék eseményei előtt a Precursor Race felfedezi Kharaa-t egy ismeretlen bolygón, és egyesek fertőzöttek. A karantén eljárás hibái miatt Kharaa elterjedt az alapvető világukra. A Prekurzorok számos kutatóállomást állítottak fel, hogy megpróbáljanak vakcinát kifejleszteni, köztük egy a 4546B bolygón. A karantén-végrehajtó platformot, a betegségkutató létesítményt és az idegen hőerőmű épülete, valamint a szentély-gyomrek. Feltételezhető, hogy ezen idő alatt a gargantuan fosszíliát találták, és a prekurzorok kezdték el venni a mintákat a bordákból. Számos teszt után a Leviathan tengeri császárfaj Kharaa-nak mentelmi joggal rendelkezik, és az Elsődleges Megtartó létesítményt az Alien Arch Caches-szel együtt különféle biómákban építették fel. A Prekurzorok egy 1600 éves Leviathan tengeri császárt, a hét tojást és a létesítményen belül elraktározzák. Valószínűleg ez is az, amikor az ókori csontvázat felfedezték, és az elveszett folyami laboratóriumi gyorsítótárat építették fel, mivel ennek a laboratóriumi vizsgálatnak a középpontjában a Leviathans szerepel. Valószínű, hogy ebben az időben a Warpers létrejött. A betegségkutatási eszközön épültek, és kizárólag azért készültek, hogy segítsenek fenntartani Kharaa szintjét az ökoszisztémában. A prekurzoroknak kiderül, hogy a fogságuk túlságosan öreg. Ennek következtében a 42 enzim hatékonysága csökkent, ami azt jelenti, hogy nem képes fertőzni a fertőzést, csak átmeneti remissziót okozva. A prekurzorok aztán arra a következtetésre jutnak, hogy kutatják a nem született tojásokat, mivel arra következtetnek, hogy egy fiatalabb minta erősebb enzimet termelne. A Leviathan-tenger császár telepatikusan elmondta a Prekurzorokat, hogy a tojások kikelésének erőteljesen történő megmunkálásának módszerei nem működnek, bár a tenger császár szerint "nem hallottak". A prekurzorok lefejtik az egyik tojást, és a magzatot egy működő asztalra rakják, azonban az eljárás megöli a magzatot. A második tojást az Elsődleges Megtartó létesítmény tojás laboratóriumában tárolják annak érdekében, hogy kutatják. A bolygó többségének több tojását is figyelembe veszik. A prekurzorok végül a fennmaradó öt tojást helyezik az inkubátorberendezésbe.
A Prekurzorok egy tengeri sárkány Leviathan tojást vesznek fel a leviatán tojás keltetési körülményekre vonatkozó kutatások során, mivel a faj lehetséges kapcsolata egymással. Azonban a szülő nyomon követi a tojását, és elpusztítja a Betegségkutató Intézetet, felszabadítja Kharaát és elindítja a bolygó karantént. A Warpers építése megszűnik, és csak egy ismeretlen számot hagy a bolygón. A prekurzorok a Kharaa súlyossága miatt elvesztettnek tekintik a bolygót, inkább a vakcinára összpontosítva, mintsem a baktérium terjedésének. [1] A fennmaradó előfutókat evakuálják a szentélyekbe, ahol testüket eldobják, és elméjük fel van töltve adatcsatornákra. A Leviathan-tengeri császár elpusztul, mert az élelmiszerforrásukat Kharaa elpusztítja, kivéve az elszigetelést. A Leviathan tengeri császár Peepers-et használ az Alien Vents használatára, minden egyes Peeper számára, amely kis mennyiségű 42-es enzimet hordoz a bolygó között. A Prekursor faj valószínűleg Kharaa-ból halálra esik 1200-1200 között. Degasi időszak események Körülbelül 990 évvel később a Degasi összeomlik a 4546B-on. A Degasi-túlélők alapjaikat a Floating Islanden építik, ám a csapadékos csapadék és a Marguerit kitartása miatt a Jellyshroom-barlangba költöznek, és Marguerit felfedez egy tablettát. A Degasi túlélők ismét átkerülnek a Deep Grand Reefbe, ahol Bart elmagyarázza apjának és Margueritnek, hogy valami fertőzöttek. Miután Marguerit egy sérült Reáter Leviatánt hoz a bázishoz, egy második Reaper Leviathan követte Marguertet, megtámadta és megsemmisítette az alapot. Marguerit a lényt üldözte, szándékosan megölte, míg Paul követte a fényt, amit látott, Bart sikerült elhagynia a teremtményt, és valószínűleg el kellett menekülnie a Biztos Sikló vagy Crash Zóna elől. Bart egy bizonyos ideig nem képes túlélni, képes Seabát és Seamoth építésére. Bár végül elmenekült a Floating Island-ba, ahol végleges naplóját írták, és valószínűleg Kharaa-nak szánta magát.Aurora időszak események Egy évtizeddel később, az Aurora megpróbál egy csúzli mozgást végezni a 4546B bolygó légkörében, 157 emberrel a fedélzeten. Ennek ellenére a Quarantine Enforcement Platform észleli a hajót és tüzet, így a 4546B-on összeomlik, és a legénység kénytelen lesz evakuálni. 29-44 ember kezelheti a Lifepods 1-25-ben, de csak tíz ember képes kezelni a felszínre, csak egy halott utas szállítására. Minden Lifepod különböző Biomes-ban szállt le. Az egyik különösen a Lifepod 5, amely a non-esszenciális rendszerfelügyelőt, Ryley Robinsont tartja. Három órával a lázas panelt három év alatt kopogtatta. Az összes többi túlélő személyzet elpusztul az eszméletvesztés ezen időszakában. Az Aurora felrobban. Miután (vitathatatlanul) egy hétig, a Sunbeam felszólal, és megmentette Ryley-t. A Sunbeam elküldi a hegyi sziget koordinátáit. A Sunbeam elpusztul a Quarantine Enforcement Platform, amelyet Ryley felfedez, felfedezi az Alien Tablets-ot, a Deactivation Terminal-ot és a Disease Research Facility megközelítő helyét. Miután feltárta a hegyi szigetet, Ryley megtalálja az Alien Arch-ot, és aktiválja, átveszi a Floating Island-ba, ahol felfedezi a Degasi Seabesetet is. Ryley megy a betegségkutatási eszközhöz, és felfedezi Kharaa természetét, és rájön, hogy fertőzött. Miután a Kharaa inkubációs periódus befejeződött (két héttel, ebben az időben), megkapják az Alien hőerőmű koordinátáit. Ryley eléri az Alien Thermal Plant-t és eléri a Blue Tabletet, valamint az Ion Battery és az Ion Power Cell tervrajzokat. Ryley eléri az elsődleges akadályt és találkozik a jelenleg 2600 éves Leviathan császárral. A Leviathan tengeri császár telepatikusan kommunikál Ryley-vel, és elmagyarázza, hogy a tojásait ki kell küszöbölni Kharaa felszámolása érdekében.kikeltek Kharaa felszámolása érdekében. Ryley kihajtja a tojásokat, miután különböző ültetvényeket gyűjtött különböző biomexekből az Arches segítségével, és a Leviathan Babies tengeri császár felengedi a 42 enzim stabil formáját, más néven Baby Leviathan Enzymes. Ryley kölcsönhatásba lép az enzimekkel és így gyógyítható. A szülőkkel való játék után a Babák elhagyták az akváriumot az inkubátor mögött. A szülők mögött maradnak, mert túl nagy ahhoz, hogy átutazzanak az Archon keresztül, végül itt hal meg, bár Ryley ezt soha nem látja. Ryley átmegy az Akváriumban, amely egy felfüggesztett platformhoz csatlakozik a Karantén-végrehajtó platform melletti felfüggesztett platformon, belép, és most gyógyítható, képes lesz letiltani a fegyvert, és lehetővé teszi számára, hogy elmeneküljön. Ryley visszatér az Aurora-hoz, és megkapja a Neptune Escape Rocket tervét, ahol végül is megkonstruálja. Ryley belép a rakétaba, és aktiválja, és elpusztítja a 4546B bolygót. Miközben a bolygó körül kering, a Leviathan tengeri császár legutóbb közli Ryley-lel, mielőtt elhagyja a rendszert, visszalépve a Földre. Akkor találkozik azzal a feljegyzéssel, hogy a földeléshez 1.000.000.000.000 kreditdíjat kell fizetnie, amelyet felhalmozott a bolygó források lásával
